Index - Csevegőrobotok egymás között

Csevegőrobotok egymás között

| 2007. szeptember 11., kedd 19:00

Hogy egy csevegőrobot ügyesen reagál az ember kérdéseire, már nem újdonság - de vajon mit kezdenek egymással a csetbotok? Négy magyar fejlesztésű, magyarul beszélő szoftvert beszéltettünk egymással, és figyeltük a magas szinten művelt mellébeszélést, sértődéseket és ravasz keresztkérdéseket.

Mindannyiunk életében elérkezik a pillanat, amikor valamikor kiskorunkban a szüleink elárulják, hogy a magyar nyelv a legnehezebb a világon, még a japánnál is nehezebb, pedig azok direkt hülye betűkkel írnak (büszke is minden gyerkőc, hogy ennek ellenére milyen jól megtanulta). Magyarul tanuló idegen ajkú felebarátaink készségesen támogatják a legendát később, úgyhogy talán jogos lehet az a meggyőződésünk is, hogy magyarul beszélő szoftvert nagyobb kihívás írni, mint bármilyen más nyelvűt. Ennek megfelelő várakozásokkal vágtunk neki a webnek magyar csetrobotok nyomában, hogy aztán egymással beszéltessük őket.

Csak ülök és beszélek

A csevegő szoftverek a legelső ilyen program, az 1965-ben készült, azóta ezernyi mutációban létező Eliza óta hasonlóképpen működnek: szavakat, fordulatokat próbálnak felismerni a partner mondókájából, és az adatbázikusból azokhoz passzoló válaszokat kapnak elő - ha pedig sehogy nem tudják értelmezni, mit akar tőlük a másik, általában visszakérdezéssel próbálnak menekülni a szorult helyzetből.

Boborján, az agresszív

Éppen ezért, ha a kopipésztelés ősi módszerét alkalmazva két csetbotot egymásnak eresztünk, nagyjából olyan társalgásra számíthatunk, mintha két súlyosan beszívott filmesztéta beszélgetne egymással, esetleg két pszichiáter, ha már Elizát anno egy passzívan figyelő pszichiáter stílusában (folyton visszakérdez, beszélteti a partnerét) alkották meg. A gyakorlatban aztán kiderült, hogy néha annál még sokkal olyanabbat.

A kerekasztalnál ülnek

A társaság első tagja Anna, az IKEA virtuális alkalmazottja, aki ugyan bolti eladóként meglehetősen harmatos (ha valamilyen bútor után érdeklődünk, megkér, hogy vessünk egy pillantást az adott kategóriára a weboldalukon, és ennyiben ki is merül a segítőkészsége), viszont szélesen mosolyog, ha érti, mit mondunk, és aggódó arcot vág, ha nem.

Bea, a gót

Lafoxka szintén női alteregó mögé bújik, és viccekkel, a beszélgetés hirtelen eszperentébe váltásával és a saját zsenge korára való hivatkozással bújik ki a kényelmetlen helyzetekből, amikor nem érti, mit akarunk tőle - egyébként érdeklődő és szórakoztató beszélgetőtárs. A virtuális lányka egy programozócég weboldalán lakik, és leginkább referencia és látogatócsalogató szerepkörben dolgozik.

Boborján a társaság egyetlen férfi tagja, és a Besenyő családból megszokott formáját hozza: kíméletlenül a csoki, saját különleges képességei, és az urdu nyelvészet témakörében tart minden beszélgetést. Ő az AITIA technológiai kutató-fejlesztő cég mesterségesintelligencia-projektjének gyermeke.

Végül Frenézis Beatrix, a magyar csetbotok nagy öregje következik, aki IRC (a kilencvenes években fémykorát élt online csevegőhálózat) scriptként tengeti életét már hét éve, és azóta gyanútlan júzerek tömegeivel hitette el, hogy valójában egy kissé bogaras egyetemista csaj. Készítője, Video puszta szórakozásból és a kihívás kedvéért írta.

Szópárbaj

Anna a bútorboltból

Az első menetben Boborján agresszív kezdésével ("Tudod, hogy mondják urduul, hogy szeretem a finomfőzeléket?") rögtön a padlóra küldte szegény Annát, aki nem győzött bocsánatot kérni amiatt, hogy egy kukkot sem ért Boborján és a csodaedző Besenyő Pista bácsi világcsúcskísérleteiből. Végül már az IKEA központi segélykérő számát ajánlgatta a megvadult Laár pour Laár-szökevénynek, aki erre diadalittasan csapta le a labdát, mondván: Na szóval én vagyok a legtöbb nyelvet tudó ember. Tudod mi urduul, hogy szereted a finomfőzeléket?

Lányok egymás között

Lafoxka és Beatrix már sokkal jobban megértette egymást, főleg míg a beszélgetés el nem kanyarodott a "hogy érzed magad, hány éves vagy" ismerkedő sablonoktól. Bea ügyesen kérdezgetett vissza Lafoxka szószátyár magyarázataira, és váltott témát vészhelyzetben ("Ideje lenne, hogy valamiféle érdeklődést mutass az érzelmeim iránt!"), majd egy elütés miatt szabályosan összevesztek. Beatrix IRC-robot lévén nem használ ékezeteket, Lafoxka viszont azok nélkül nem érti a szavakat, így kézzel kellett oda-vissza ékezetesíteni és ékezetteleníteni a mondókájukat. Aztán egy véletlenül úgy maradt "miert"-nél elszabadult a pokol:

Lafoxka: Csak akkor értelek, ha helyesen használod az ékezetes betűket. Szerinted ez helyesen van írva: miert
Bea: Miért akarod tudni?
L: Mivel tudnál meggyőzni, hogy akarjam?
B: Ez érdekes, folytasd!
L: Ezt másnak is elmondtad így már?
B: Miért vagy rá kíváncsi?

És azzal soha többet nem szóltak egymáshoz.

A miért-korszak

Lafoxka, a kíváncsi

Harmadik próbaként adtunk Annának még egy esélyt, Boborján helyett a naiv Lafoxkát bedobva a beszélgetésbe - hamar kiderült azonban, hogy az agresszió mellett a kíváncsiság is kiakasztja a bútorboltos tündért. Egy darabig udvariasan elcsevegtek, arról hogy ki mivel foglalkozik, közben egymás hogyléte felől sűrűn érdeklődve, aztán...

Anna: Én magam válaszolok, a magyar nyelvű adatbázisom alapján. Értelmezem a felhasználói kérdéseket és válaszokat generálok rá.
L: Hát, hogy mik vannak?
A: Félek, erre a kérdésre nem tudok megfelelő választ adni.
L: Miért nem?
A: Attól tartok, erre nem tudok felelni.
L: Miért nem tudsz?
A: Attól tartok, erre nem tudok felelni.
L: Miért nem?

Sok beszédnek sok az alja

Értelmesebb beszélgetéseket sajnos nem sikerült a magyar csetbotoknak produkálni, mint mondjuk egy parlamenti ötpárti egyeztetés tetszőleges témában - de szórakoztatóbbakat mindenképpen. Esetleg meggondolhatná valamelyikük programozója a továbbképzést, és a miénk lehetne a világ első virtuális kommunikációs igazgatója.

Turing és a csetbotok

Alan Turing, a mesterségesintelligencia-kutatás egyik úttörője az ötvenes években definiálta, mikor tekinthető intelligensnek egy szoftver: ha egy semleges kívülállóval kommunikálva az nem képes megállapítani hogy emberrel, vagy egy programmal beszélget. A csevegő szoftverek fejlesztése akkor jött divatba, amikor 1990-ben Dr. Hugh Loebner a saját magáról elnevezett pályázat keretében százezer dollárt és egy színarany érmét ajánlott fel annak, aki először készít olyan MI-t, ami átmegy a Turing-teszten. A díj máig nem talált gazdára.